InU

Tükör
Szemeid fényében
Magamhoz vezetsz
Nem engedsz
Szeretsz.

Köztünk a tér
bennem
Veled semmivé illan
Tavaszröptű pillanat?
Marad: a minden.

Over

Vérben égő szemmel csak arra
gondolni.
Megoldani.

Ökölbe szorult aggyal
toporogni.

Tél

Csendhavas a táj.
Gőz száll csészém öblös
szájából.

Alszik most minden.
Siklok az álmok ködtaván.

Ébresztő rianás vár.
Készülök.

Tranzit

Mint aki hosszas fagyszínű
téli bolyongás után
hazatalál.
Jeges ujjakkal markolná
már a kilincset.
De tudja a pillanat
szentségét,
magában ötig számol előtte.

Öt.

Megérkezek oda, ahol mindig is
vagyok. Csak lenni vagyok.

Senchát kortyolva - Krisztának -

Előttem rizsföldek illata
csészémben.
Ülünk.
Ébred a táj, nyújtózik
az első napsugár arcodon.

Araszolgatsz felém.
A pillanat szerepének őrlése
lezár előtted: Ki vagyok most veled?

Benned összeáll a kép
és élsz.
Bennem újabb tájra
találtam:
Isznak a fák ott is, nőnek.