Senchát kortyolva - Krisztának -

Előttem rizsföldek illata
csészémben.
Ülünk.
Ébred a táj, nyújtózik
az első napsugár arcodon.

Araszolgatsz felém.
A pillanat szerepének őrlése
lezár előtted: Ki vagyok most veled?

Benned összeáll a kép
és élsz.
Bennem újabb tájra
találtam:
Isznak a fák ott is, nőnek.