2009. november 9., hétfő

Derengés -B.-nak-

Gyere
ködben nézni a semmiséget.


Fátyolba borult táj, öleli

a fákat, mint erős karod testemet.


Hol vagy mégis?

Megzavar egy ismeretlen

kósza hullám, a fehérségbe veszel.


Melengető napsugár oszlatja

el a homályt.

Itt vagyok, meglátsz végre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése